Melyek a jellemző tünetek?

Az ILD betegség a súlyosságát illetően lehet enyhe, súlyos vagy akár életveszélyes is. Jellemző tünetei a légszomj, a száraz köhögés, a mellkasi diszkomfortérzés, fájdalom vagy a rendkívüli fáradtság. Egy nagyon jellegzetes tünet a dobverő ujj, azaz a kéz- és lábujjak végének kiszélesedése. A tünetek persze az adott ILD-típustól függően eltérőek lehetnek: jelentkezhetnek hirtelen, vagy lassabban és az idő előrehaladtával rosszabbodhatnak.

Az ILD-nek számos típusa létezik

Az ILD-betegségek kialakulásában meghatározó lehet a genetikai háttér, a beteg gyulladással járó alapbetegsége, okozhatja az életmód, a környezeti ártalmak (por, penész, kemikáliák, azbesztnek való kitettség) vagy gyógyszerek. Néhány ILD-betegség oka ismeretlen, ezt nevezzük idiopátiás (ismeretlen eredetű) tüdőfibrózisnak, azaz IPF-nek. Az ILD-betegség gyermekkorban is előfordulhat. Az ILD-betegségek egyes típusai gyakrabban jelentkeznek férfiaknál – pl. az IPF -, míg más típusok inkább a nőket érintik.¹

A diagnózis

Az ILD-be tartozó betegségek a kiváltó ok, a betegség jellege és súlyossága alapján igen különbözőek lehetnek, és – figyelembe véve a betegek egyéni adottságait is – különböző terápiákat igényelnek. A pontos terápiához pontos diagnózis felállítása szükséges.

A felsorolt tünetek esetén a beteg jellemzően a háziorvosához fordul, ahol megmérik a vér oxigénszintjét egy ujjra csíptethető eszköz segítségével. Probléma esetén a továbbiakban tüdőgyógyász vizsgálja meg a beteget. A spirométerrel a be- és kilélegzett levegő térfogatát és áramlási sebességét mérik, ebből következtetnek a tüdő aktuális állapotára. A CO diffúziós méréssel pedig azt vizsgálják, hogy az oxigén milyen eredményességgel jut át a léghólyagokból a véráramba. A diagnózis pontosításához szükség lehet nagy felbontású CT vizsgálatra is. A diagnózis felállítása egy összetett folyamat, különböző szakterületek szakembereinek - tüdőgyógyász, radiológus, immunológus, patológus és reumatológus – együttműködése adja meg a végső diagnózist.

Az ILD-betegség az orvostudomány mai állása szerint nem gyógyítható, a hegesedés nem fordítható vissza, de a korai kezelés lassíthatja vagy megállíthatja a tüdőkárosodást.

Terápiás lehetőségek

Az ILD típusától függően különféle terápiák érhetők el. Az egyik  terápia a tüdő gyulladásos folyamatainak kezelését célozza. Az antifibrotikumok pedig a tüdő hegesedését lassítják. Az oxigénterápia extra oxigént juttat a beteg szervezetébe, ami támogatja a szervezet oxigénellátottságát.²

A jó orvos-beteg kapcsolat, a terápiahűség, azaz az orvos által előírtak pontos betartása és a részvétel a rendszeres szűrővizsgálatokon kulcsfontosságú. A betegnek figyelemmel kell kísérnie állapotának változását, és esetleges rosszabbodás esetén haladéktalanul fel kell keresnie kezelőorvosát.

A terápiák mellett fontos a megfelelő testmozgás beiktatása a mindennapokba, a légzéstechnika elsajátítása a tüdő működésének támogatására, az egészséges életmód és étrend kialakítása, a dohányzás elhagyása – mindezeket a beteg a saját érdekében kell, hogy megtanulja és megvalósítsa.

¹̛  ² https://www.nhlbi.nih.gov/health/interstitial-lung-diseases