Az utóbbi hónapokban egy másik Q betűs vitamin/koenzim is feltűnt az étrend-kiegészítők piacán, amit sok helyen Q1-ként jelölnek. Erről azonban nem sok mindent lehet tudni. Bár az segíthet, ha azt elárulom, hogy a Q1 tulajdonképpen a nikotinamid-adenin-dinukleotid redukált alakját takarja, amit az iskolai biológiai tananyagokból NADH-ként ismerhetünk. Szintén ismerhetjük a niacint (B3 vitamin), ami a szervezetünkben a NADH szintézis egy korai fázisának alapanyaga. Lássuk akkor, hogy mit érdemes tudnunk a Q1-gyel kapcsolatosan!
Az emberi szervezetben a NADH a sejtlégzés részét képező folyamatok (glikolízis, piruvát oxidáció, citromsavciklus és végoxidáció) egyik fontos építőköve. A citromsavciklus alapvető fontosságú anyagcsere-folyamat minden olyan élő sejtben, amely oxigént használ a sejtlégzés folyamatában. Ezekben az aerob organizmusokban a citromsavciklus annak az anyagcsere-útvonalnak a része, amelyben a szénhidrátok, a zsírok és a fehérjék CO2-dá és vízzé alakulnak, miközben energia (ATP) termelődik. A citromsavciklus lépései során felszabaduló energia nagyenergiájú elektronok formájában a NAD+-hoz jut és NADH képződik belőlük, így cukormolekulánként hat NADH keletkezik. A sejtek energiatermelésének utolsó lépését végoxidációnak (terminális oxidációnak is) szokták nevezni. Ennek a helye a mitokondrium belső membránja, ahol megtalálhatók a folyamatot katalizáló enzimek. Ezek végzik az elektrontranszportot a végső elektronfelvevő, a légzési oxigén felé. Eközben egy, a membrán belső felszínéről az alapállományba benyúló enzimkomplex (ubikinon, citokróm-b, citokróm-c, citokróm-a, a3) az oxidáció során felszabaduló energiával ATP-molekulákat állít elő. A terminális oxidáció a NADH molekuláktól indul el. A koenzimek leadják az általuk ideszállított hidrogének 2 elektronját és egy protonját az elektrontranszport rendszer első tagjának. Az enzim redukálódik, miközben NAD+ molekulák jönnek létre. Ez az oxidatív foszforiláció folyamata. Az oxidálódó koenzimekről származó protonok és elektronok végül az oxigénre kerülnek, így alakul ki a végső termék, a víz. Összegezve a biológiai oxidációt, mint a lebontás leghatékonyabb módját: ha egy glükózt bontunk, hat víz- és oxigénmolekula felhasználásával, akkor a folyamat végére kapunk hat szén-dioxidot, hat vízmolekulát és harmincnyolc ATP-t. Ebben a sejtbiológiai folyamatban pedig esszenciális szerep jut mind a Q1-nek, mind a Q10-nek.
Ennél a pontnál azonban megragadnám az alkalmat, hogy egy nagyon fontos félreértést tisztázzak, ami a biokémiai leírásból esetleg ki is derült. A Q10-et mint antioxidánst szokták hirdetni azok a cégek, amelyek el akarják adni a Q10-et tartalmazó készítményeiket. A Q10 nem antioxidáns, mivel eleve oxidált állapotú! Ám a sejteken belül a Q1 redukálja a Q10-et, így az a Q1 által válik antioxidáns szerré. Ez azt is jelenti, hogy Q1-bevitellel képesek vagyunk növelni a Q10 antioxidáns potenciálját.
Láthattuk, hogy a NADH a sejtek energiatermelő folyamatainak és antioxidáns rendszerének nélkülözhetetlen eleme. Biokémiailag az NADH-t a szervezetben megtalálható egyik legpotenciálisabb antioxidáns rendszernek tekinthetjük, ezért amikor az alkalmazását kezdték el tanulmányozni, akkor ebbe az irányba indultak el a vizsgálatok. Az orvostudomány számos olyan megbetegedést ismer, melyet a szabad gyökök káros hatásai okoznak. Ilyen például néhány szív- és érrendszeri megbetegedés, több daganatos betegség, de ide tartoznak az ízületeket érintő degeneratív betegségek és az öregedéssel kapcsolatos kórformák is. Ez azt is jelenti, hogy a Q1 alkalmazása előnyös lehet ezekben a betegségekben. Bár a Q1-gyel kapcsolatos nagy betegszámot érintő vizsgálatok napjainkban is folynak, a kis betegszámú (pilot) vizsgálatok alapján megállapítható, hogy a Q1 alkalmazása a korábbiakban említett betegségcsoportokban valóban hatékony lehet. Az újabb klinikai kísérleti eredmények alapján megállapították, hogy a Q1 pótlása eredményesen alkalmazható Parkinson-kór, Alzheimer-kór, sclerosis multiplex esetében is, jelentősen javítva a betegek életminőségét. Úgy tűnik, depresszió esetén is hatásos a Q1 szedése. Egy hazánkban végzett klinikai vizsgálat a Q1-et hatékonynak találta a krónikus fáradtság szindróma tüneteinek enyhítésében is. Állatkísérletek eredményei vetették fel először, hogy a Q1-nek közvetlen pozitív hatása van a szervezet sejtes immunvédekezésére és önjavító mechanizmusaira. mindezt napjainkra humán vizsgálatok is alátámasztották.
A kutatások azt bizonyították, hogy a Q1 szedése biztonságos, semmiféle mellékhatását nem mutatták ki, dózisát ezért bátran igazíthatjuk saját magunk is testünk igényeihez. Táplálkozás-élettani megfigyelések szerint azonban, ha a Q1 készítményt étellel vagy gyógyszerrel vesszük be, nagymértékben csökken az effektivitása. Igazából ez jelenti a Q1 alkalmazásának nehézségét. Még a víz is képes károsítani, ha nem a bélrendszerben éri. Ennek hátterében a Q1 protonleadása, ezáltal erőteljes redukálóképessége áll.
Reményeim szerint ez a rövid összefoglaló a Q1-ről, illetve hivatkozzunk rá inkább, mint NADH-ra, segít eldönteni, hogy mely állapotokban lehet célszerű az alkalmazása.
Dr. Szigeti Gyula Péter
